Ha a Vezetéstudomány 1981-es lapszámait lapozgatjuk, rátalálhatunk arra a munkapszichológiai tanulmányra, amely tanácsai között a ma már bevett vezetői gyakorlat, az éves teljesítménymegbeszélések rendszerének csírái is megjelennek:
“A munkatársak megismeréséhez, a megfelelő, differenciált bánásmódhoz a velük folytatott beszélgetés is hozzásegít. Jó lenne, ha a közvetlen hatáskörbe tartozókkal legalább évente egyszer megvalósulna ilyen beszélgetés. Ezt a fajta beszélgetést a legkötetlenebb módon folytassuk le, bár ennek ellenére is jó arra felkészülni. A jó felkészülés eredményezheti, hogy nem általánosságokat mondunk munkájáról, magatartásáról, hanem konkrétan mutatunk rá, hogy mi abban a pozitív, és hol látunk még javítani valót. Ilyenkor persze meg kell engedni, sőt a légkört is olyanná kell tenni, hogy a munkatárs érveit szintén kifejthesse, és beszélhessen saját elvárásairól és elképzeléseiről. Nem kevés az az információ, amit ilyenkor adhatunk, és kaphatunk a munkatárstól és róla is. Képet alkothatunk például a céljairól, ambícióiról, a feladatok és munkatársak általa történő értékeléséről stb.”
