1979

Az innováció nemcsak napjaink kulcsfogalma, a következő cikk szerzői már 1979-ben is igyekeztek felhívni a döntéshozók figyelmét annak fontosságára: 

“A termelési szerkezet átalakításánál, a versenyképesség növelésénél tehát szem előtt kel tartani, hogy az anyag- és energiaigényesség magas költségekkel jár, a munkaigényes termelésben pedig a fejlődő országok erős konkurrenciát kezdenek jelenteni minden olyan területen, ahol a gyártási technika viszonylag könnyen elsajátítható. Előnyhöz tehát elsősorban a technika, a technológia fejlesztése juttathat, vagyis lényegében az abban testet öltő szellemi termék.  

A szellemi termék létrejöhet tudatos kutatási-fejlesztési tevékenység eredményeként vagy véletlenül, de előnyt a versenyben csak akkor biztosít, ha megfelelő módon alkalmazzák. Az innováció lényegében azt a tevékenységet, tevékenységek sorozatát jelenti, amely megteremti a feltételeket egy szellemi termék oly módon történő felhasználásához, hogy az aza alkalmazójának a piaci versenyben előnyöket biztosítson. “ 

Birman Erzsébet (1979): Az innováció mint a struktúrapolitika egyik eszköze. Vezetéstudomány, 10(8) p. 12-19.