1987
Az utóbbi közel négy évtizedben sok minden (még ha nem is minden) megváltozott a nők munkaerőpiaci helyzetében. Szabó Irén 1987-es cikkében így ír:
“Előmeneteli lehetőségeik korlátozottak, amit az is jelez, hogy az aktív kereső nők csupán 4,5 százaléka dolgozik vezető, irányító szellemi munkakörben - a férfiak mintegy tízszázalékával szemben. A nők vezetővé válásának tekintetében utalnunk kell arra az általános társadalmi jelenségre, amely egyrészt tükrözi a káderpolitikának elvei és gyakorlata közötti problémákat, a kiválasztás szubjektivitását. Másrészt jelzi azt is, hogy akárcsak a gazdaságban, a társadalmi-politikai közéletben sem található felkészültségüknek, számarányuknak megfelelő nő a felső vezetésben. Az alsóbb szintek ezeket az arányokat (aránytalanságokat) tükrözik vissza. Természetesen mindezen problémák felsorolása nem feledteti velünk azt, hogy a nő vezetővé válását nemcsak a társadalom és a munka világának feszültségei, hanem a háztartás kereteiben végzett tevékenységek, a hagyományos családi szerepek továbbélése is jelentősen befolyásolja.”
