Az ökológiai közgazdaságtan mint közpolitikai tudomány

Szerzők

  • György Málovics
  • György Pataki

DOI:

https://doi.org/10.14267/kov.2022e14

Kulcsszavak:

ökológiai közgazdaságtan, közpolitikai tudomány, transzformáció, részvétel, deliberáció, tudomány-politika interakció, ecological economics, policy science, transformation, participation, deliberation, Science-Policy Interface

Absztrakt

A komplex és nehezen megoldható ökológiai válsághelyzetek új szemléletmódot és új szakpolitikai cselekvési módokat igényelnek. Az ökológiai közgazdaságtan ebben az értelemben születésétől kezdve közpolitikát szolgáló tudományterületnek (policy science) határozta meg önmagát. Ez az önmeghatározás egyúttal együtt jár azzal a célkitűzéssel, hogy a gazdaságot ökologizálni kívánja; azaz ökológiai értelemben fenntarthatóvá akarja tenni. Mindez pedig a társadalom és a politika egy új, transzformatív víziójával és valódi átalakításával jár kéz a kézben az ökológiai közgazdászok számára. Értékelésünk szerint azonban az ökológiai közgazdaságtan sikertelen saját normatív közpolitikai céljainak elérésében. Ennek több oka van: a radikális elméleti mag felpuhulása; a részvételt és deliberációt nem támogató közpolitikai intézményi közeg; a kidolgozatlan politikai vízió; és az önreflektív és akció-orientált kutatásmódszertanok háttérben maradása. A közpolitikai sikerességhez elengedhetetlen az ökológiai közgazdaságtan politikai víziójának kidolgozása és a radikális környezeti-társadalmi mozgalmakkal együttműködő és akcióorientált, nyíltan értékelkötelezett (politikai) kutatói szerepvállalás.

The complexity and wickedness of the ecological crisis we are facing today require a new policy approach and an innovative set of policy actions. Ecological economics from its inception has sought to tackle the above-described challenges by nurturing its self-identity as a policy science. Being a policy science goes hand in hand with the mission of ecologizing the economy; i.e., transforming the economy towards ecological sustainability. By implication, ecological economics promotes a new, truly transformative vision for society and politics. It is argued that ecological economists have so far largely been unsuccessful in realizing their normative approach to public policy. A few reasons are explicated to explain this dire policy situation: ecological economics has lost its radical theoretical core; participation and deliberation sit uneasily with the currently dominant structures of public policy; ecological economists have not yet developed a political vision; and self-reflective and action-based research methodologies have gained little ground in ecological economics. It is argued that in order to be an effective policy science, ecological economics should work out the details of its political vision and collaborate with radical solidarity and environmental movements in order to nurture an activist-researcher role, with value commitments and political ideals made explicit and accountable.

Hivatkozások

Bodorkós B. (2010): Társadalmi részvétel a fenntartható vidékfejlesztésben: a részvételi akciókutatás lehetőségei; Doktori értekezés, Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola, Gödöllő

Daly, H. E. (1992): Allocation, distribution, and scale: towards an economics that is efficient, just, and sustainable; Ecological Economics 6, 185–193.

Daly, H. E. (2019): Some overlaps between the first and second thirty years of ecological economics; Ecological Economics 164, 106372, magyarul: Az ökológiai közgazdaságtan első és második harminc évének néhány közös témája; Kovász 26, e3, 2022 https://doi.org/10.14267/kov.2022e3

Hopwood, B.–Mellor, M.–O’Brien, G. (2005): Sustainable Development: Mapping Different Approaches; Sustainable Development 13, 38–52.

Hukkinen, J. I. (2020): Knowledge when knowledge performs its power in ecological economics; Ecological Economics 169, 106565

Kocsis T. (1999): A jövő közgazdaságtana? Az ökológiai közgazdaságtan múltja, jelene és jövője az uralkodó neoklasszikus nézetek tükrében; Kovász 3 (3), 131–164.

Méreiné Berki B.–Málovics Gy.–Mihály M. (2022): Rendszerszintű átalakulás helyett szakpolitikai reform? A részvételi akciókutatás társadalmat átalakító ereje és annak korlátai egy megyei jogú város deszegregációs szakpolitikájának tapasztalatain keresztül; Kovász megjelenés alatt. https://doi.org/10.14267/kov.2022e1

Norgaard, R. B. (1989): The case for methodological pluralism; Ecological Economics 1, 37–57

Özkaynak, B.–Adaman, F.–Devine, P. (2012): The identity of ecological economics: retrospects and prospects; Cambridge Journal of Economics 36, 1123–1142.

Pelenc, J. et al. (2019): Alternative and resistance movements: The two faces of sustainability transformations? Ecological Economics 159, 373–378.

Röpke, I. (2004): The early history of modern ecological economics; Ecological Economics 50, 3-4, 293–314.

Röpke, I. (2005): Trends in the development of ecological economics from the late 1980s to the early 2000s; Ecological Economics 55 (2), 262–290.

Shi, T. (2004): Ecological economics as a policy science: rhetoric or commitment towards an improved decision-making process on sustainability; Ecological Economics 48, 23–36.

Shi, T. (2005): The domain and essence of ecological economics; Journal of Interdisciplinary Economics 16, 441–461.

Spash, C. L. (2010): The brave new world of carbon trading; New Political Economy 15 (2),169–195.

Spash, C. L. (2013): The shallow or the deep ecological economics movement? Ecological Economics 93, 351–362.

Spash, C. L. (2020): A tale of three paradigms: Realising the revolutionary potential of ecological economics; Ecological Economics 169, 106518

Tacconi, L. (1998): The scientific methodology for ecological economics; Ecological Economics 27 (1), 91–105.

Letöltések

Megjelent

2022-06-25

Folyóirat szám

Rovat

Olvasó

Hogyan kell idézni

Málovics, G., & Pataki, G. (2022). Az ökológiai közgazdaságtan mint közpolitikai tudomány. KOVÁSZ - The Slow Journal, 26(1-4), 1-9. https://doi.org/10.14267/kov.2022e14