Az anyag vonzásában

Absztrakt

Csendes meghunyászkodás, kiábrándult csüggedés vagy a tettlegesség felé hajló düh. 2006 tavasza óta e három jellemző magatartásforma köré csoportosítható a magyar felnőtt lakosság viselkedése. Kitörő optimizmussal természetesen nem találkozunk, de még meggyőző és hiteles magyarázatokkal sem. Politikai berendezkedésünk eddig kialakított - és többé-kevésbé elfogadott - játékszabályai kártyavárként omlottak össze, mintha a társadalmi "gravitáció", a társadalom építményét összetartó erőtér eltűnt volna. S bizonyos értelemben így is történt, hiszen a közéletben - reméljük, csak átmenetileg - megszűnt az alapvető kapcsolat igazság és hazugság, bűn és bűnhődés, ok és okozat között. Akár kísérleti terepként is tekinthetünk hazánkra: a média és a hangadó "értelmiség" döbbenetes sikerre képes a tömegkábításban és az alantas véleményformálásban: a valóság átértelmezésében már a világ - nem túl dicsőséges - élvonalában tudhatjuk magunkat, ahol a normalitás szélsőséggé, visszaszorítandó devianciává lett. Összetett és egyre sürgetőbb választ, mégpedig határozott választ igénylő a kérdés: meddig szemlélhetjük csupán hírcsatornákon és internetes hírportálokon keresztül az országban zajló politikai, társadalmi eseményeket, s mikor válunk aktív részeseivé azoknak - s eközben elhagyhatjuk-e a politikai elit által felállított szellemi kordont?