A budapesti világörökségi helyszínek fenntartható turisztikai hasznosítása
DOI:
https://doi.org/10.14267/TURBULL.2024v24n3.6Kulcsszavak:
világörökség, budapesti világörökségi helyszín, fenntartható turizmus, interpretációAbsztrakt
A magyarországi világörökségek közül a budapesti világörökségi helyszínek vizsgálata került a kutatás középpontjába. Arra kerestem a választ, hogy a fenntartható turizmus alapelvei hogyan, milyen formában valósulnak meg a budapesti világörökségi helyszíneken. A fenti kérdéskör vizsgálatának megalapozásához 8 félig strukturált interjú készült a budapesti világörökségi helyszínek kezeléséért és menedzseléséért felelős szervezetek képviselőivel. A vizsgálat időszakában a Covid19-pandémia előtti vendégforgalom fokozatos elérése azt vetítette előre, hogy a világörökségi helyszíneken is újra visszatér a túlturizmus, ami veszélyeztetheti a fenntarthatóság szempontjait. Ebben a helyzetben
szükséges a hatékony látogatómenedzsment-eszközök alkalmazása (például a közlekedés optimalizálása, a hatékony bemutatóeszközök alkalmazása, a lakosság életminőségének javítása), amelyek bevezetésére és szervezésére a megkérdezett budapesti világörökségi helyszínek komoly lépéseket tettek és tesznek.
Hivatkozások
FEKETE M. (2006): Hétköznapi turizmus: A turizmuselmélettől a gyakorlatig. Doktori (PhD) értekezés. Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar, Sopron.
JANDALA CS. – SÁNDOR T. (2013): Világörökségi helyszínek turisztikai hasznosítása Magyar országon – A Ripa Pannonica lehetőségei. Polgári Szemle. 9(3–6). pp. 100–110.
NAGY A. (2002): A Világörökséghez tartozó helyszínek turisztikai infra- és szuprastruktúrája. Turizmus Bulletin. 6(4). pp. 49–53.
NEMES N. – HAPP É. (2023): A fenntarthatóság szempontjainak megjelenése a hazai turisztikai célú fejlesztési programokban. Turizmus Bulletin. 23(1). pp. 34–43. DOI: 10.14267/ TURBULL.2023v23n1.4
PATA (Pacific Asia Travel Association) (2015): The connected visitor economy – The role of culture and heritage tourism in building the Visitor Economy – and beyond. Beijing.
RÁTZ T. (2023): Felelősségteljes turizmus. Lehetőségek és kihívások a poszt-Covid korszakban. Kodolányi János Egyetem, Székesfehérvár–Budapest.
UNWTO (2000): A fenntartható turizmus fejlesztése. Irányelvek a turizmus tervezőinek és szervezőinek/ közread. Geomédia Kiadó, WTO, Budapest.
UNWTO (2004): Handbook on Tourism Congestion Management at Natural and Cultural Sites. DOI: 10.18111/9789284407637
UNWTO (2013): Tourism at World Heritage Sites. Challenges and opportunities. International tourism seminar. Çesmse (Izmir), Turkey, 26 March 2013. DOI: 10.18111/9789284416608
WEAVER, D. B. – LAWTON, L. J. (2007): Twenty years on: The state of contemporary ecotourism research. Tourism Management. 28(5). pp. 1168– 1179. DOI: 10.1016/j.tourman.2007.03.004
Internetes források
LECHNER TUDÁSKÖZPONT NONPROFIT KFT.: https://vilagorokseg.e-epites.hu/ Letöltve: 2022. december 6.
UNESCO WORLD HERITAGE CENTRE (2021): Operational Guidelines for the Implementation of the World Heritage Convention. Paris, 31 July 2021. https://whc.unesco.org/en/guidelines/ Letöltve: 2023. január 19.
UNWTO (2011): Communicating Heritage – A Handbook for the Tourism Sector. https://www.e unwto.org/doi/epdf/10.18111/9789284413751 Letöltve: 2023. január 17
