Önvezető járművek hatása a turizmusra hazai szakértők szemével
DOI:
https://doi.org/10.14267/TURBULL.2023v23n3.1Kulcsszavak:
magasan automatizált járművek, turizmusfejlesztés, Q-módszertan, turisztikai szakértők attitűdjeAbsztrakt
Az önvezető járművek közeljövőben várható elterjedése alapjaiban változtathatja meg a turizmussal kapcsolatos mobilitási lehetőségeket. A kutatás célja, hogy rendszerezze az automatizálás várható turisztikai hatásait, és feltárja, hogy a turizmus különböző területein dolgozó szakértők hogyan látják az előttünk álló technológiai fejlődést. A szakértők (n=21) véleményét a Q-módszertannal elemeztük, mely alapján négy véleménycsoportot különböztettünk meg. A szakértők egy optimista, technológiaorientált csoportja úgy látja, hogy az önvezető járművekkel történő városnézés már a közeljövőben megjelenhet niche szolgáltatásként. A szakértők lassú fejlődést jósló, akadálymentesítésre összpontosító csoportja hangsúlyozta, hogy az önvezető járművek terjedése javíthatja az infrastrukturálisan fejlett úti célok elérhetőségét. A mobilitás-szolgáltatás-orientált csoport szerint az önvezető járművek használata a mobilitás tekintetében megszokottá válhat, de a más turisztikai szolgáltatásokra gyakorolt hatása marginális lesz. A lehetséges negatív hatások miatt a szakértők szkeptikus csoportja úgy véli, hogy az önvezető járművek nem válnak széleskörben elterjedtté a turizmusban. A turisztikai szakértők attitűdjei alapján kialakított csoportok segíthetik a jövőbeni turizmusfejlesztési stratégiák előkészítését.
Hivatkozások
ALAM, M. J. – HABIB, M. A. (2018): Investigation of the impacts of shared autonomous vehicle operation in Halifax, Canada using a dynamic traffic microsimulation model. Procedia Computer Science. 130. pp. 496–503. https://doi. org/10.1016/j.procs.2018.04.066
ALESSANDRINI, A. – CAMPAGNA, A. – DELLE SITE, P. – FLILIPPI, F. – PERSIA, L. (2015): Automated vehicles and the rethinking of mobility and cities. Transportation Research Procedia. 5. pp. 145–160. https://doi.org/10.1016/j.trpro.2015.01.002
ANDERSON, J. M. – KALRA, N. – STANLEY, K. D. – SORENSEN, P. – SAMARAS, C. – OLUWATOLA, O. (2014): Autonomous Vehicle Technology – A Guide for Policymakers. RAND Corporation, RR-443-1-RC. 2014.
ASHKROF, P. – HOMEM DE ALMEIDA CORREIA, G. – CATS, O. – VAN AREM, B. (2019): Impact of automated vehicles on travel mode preference for different trip purposes and distances. Transportation Research Record. 2673(5). pp. 607–616. https://doi. org/10.1177/0361198119841032
BROWN, S. R. (1980): Political subjectivity: applications of Q methodology in political science. Yale University Press, London.
CARR, N. K. (2020): As the Role of the Driver Changes with Autonomous Vehicle Technology, so, Too, Must the Law Change. St. Mary’s Law Journal. 51(4). pp. 817–843.
COHEN, S. A. – HOPKINS, D. (2019): Autonomous vehicles and the future of urban tourism. Annals of Tourism Research. 74. pp. 33–42. https://doi. org/10.1016/j.annals.2018.10.009
DAI, J. – LI, R. – LIU, Z. (2021): Does Initial Experience Affect Consumers’ Intention to Use Autonomous Vehicles? Evidence from a Field Experiment in Beijing. Accident Analysis & Prevention. 149. 105778. https://doi.org/10.1016/j. aap.2020.105778
DANNEMILLER, K. A. – MONDAL, A. – ASMUSSEN, K. E. – BHAT, C. R. (2021): Investigating autonomous vehicle impacts on individual activity-travel behavior. Transportation Research Part A: Policy and Practice. 148 pp. 402– 422. https://doi.org/10.1016/j.tra.2021.04.006 DRYZEK, J. S. (2005): Handle with care: the deadly hermeneutics of deliberative instrumentation. Acta Politica. 40. pp. 197–211. https://doi. org/10.1057/palgrave.ap.5500099
FAISAL, A. – YIGITCANLAR, T. – KAMRUZZAMAN, M. – CURRIE, G. (2019): Understanding autonomous vehicles: A systematic literature review on capability, impact, planning and policy. Journal of Transport and Land Use. 12(1). pp. 45–72. https:// doi.org/10.5198/jtlu.2019.1405
FREUDENDAL-PEDERSEN, M. – KESSELRING, S. – SERVOU, E. (2019): What is smart for the future city? Mobilities and automation. Sustainability. 11(1). 221. https://doi.org/10.3390/ su11010221
GREENBLATT, J. B. – SAXENA, S. (2015): Autonomous taxis could greatly reduce greenhouse-gas emissions of US light-duty vehicles. Nature Climate Change. 5. pp. 860–863. https://doi.org/10.1038/nclimate2685
GRÈZES-BÜRCHER, S. – GRÈZES, V. – FUX, M. – RAMSEYER, R. (2021): The Potential of Public Autonomous Vehicles in Alpine Tourism Destinations. Téoros: revue de recherche en tourisme. 40(2). 21 p.
HABOUCHA, C. J. – ISHAQ, R. – SHIFTAN, Y. (2017): User preferences regarding autonomous vehicles. Transportation Research Part C: Emerging Technologies. 78. 37–49. https://doi. org/10.1016/j.trf.2015.04.014
ISIKSAL, A. Z. – ISIKSAL, H. – ZHAKANOVNA, R. S. – SAGATBAYEVNA, S. A. – ZHAKANOV, A. (2018): Ecological development impact on tourism in Pavlodar region. Economics. 6(1). pp. 113–124. https://doi.org/10.2478/eoik-2018-0009
KELLETT, J. – BARRETO, R. – VAN DEN HENGEL, A. – VOGIATZIS, N. (2019): How Might Autonomous Vehicles Impact the City? The Case of Commuting to Central Adelaide. Urban Policy and Research. 37(4). pp. 442–457. https://doi.org/10.1080/08111146.2019.1674646
KENESEI, ZS. – ÁSVÁNYI, K. – KÖKÉNY, L. – JÁSZBERÉNYI, M. – MISKOLCZI, M. – GYULAVÁRI, T. – SYAHRIVAR, J. (2022): Trust and perceived risk: How different manifestations affect the adoption of autonomous vehicles. Transportation Research, Part A. Policy and Practice. 164. pp. 379–393. https://doi.org/10.1016/j.tra.2022.08.022
KIMBER, S. – SIEGEL, L. – COHEN, S. – THOMOPOULOS, N. (2020): The wider use of autonomous vehicles in non-commuting journeys. Advances in Transport Policy and Planning. 5. pp. 125–148. https://doi.org/10.1016/ bs.atpp.2020.02.003
KRUEGER, R. – RASHIDI, T. H. – ROSE, J. M. (2016): Preferences for Shared Autonomous Vehicles. Transportation Research Part C: Emerging Technologies. 69. pp. 343–55. https:// doi.org/10.1016/j.trc.2016.06.015
KYRIAKIDIS, M. – HAPPEE, R. – DE WINTER, J. C. F. (2015): Public opinion on automated driving: Results of an international questionnaire among 5000 respondents. Transportation Research, Part F. 32. pp. 127–140. https://doi.org/10.1016/j. trf.2015.04.014
LAIDLAW, K. – SWEET, M. N. (2016): Estimating consumer demand for autonomous vehicles in the greater Toronto-Hamilton Area: 2016 survey and model results. Transportation Research Board 97th Annual Meeting. Washington DC. 2017.
McKEOWN, B. – THOMAS, D. (2013): Q-Methodology. Sage, London. MISKOLCZI, M. – FÖLDES, D. – MUNKÁCSY, A. – JÁSZBERÉNYI, M. (2021a): Urban mobility scenarios until the 2030s. Sustainable Cities and Society. 72. 103029. https://doi.org/10.1016/j. scs.2021.103029
MISKOLCZI, M. – KÖKÉNY, L. – ÁSVÁNYI, K. – JÁSZBERÉNYI, M. – GYULAVÁRI, T. – SYAHRIVAR, J. (2021b): Impacts and potential of autonomous vehicles in tourism. Deturope. 13(2). pp. 34–51. DOI:10.32725/det.2021.012
MISKOLCZI, M. – MUNKÁCSY, A. – FÖLDES, D. (2022): Önvezető járművek a turizmusban – technológiaelfogadás a turisták szemszögéből. Turizmus Bulletin. 22(4). pp. 4–15. https://doi. org/10.14267/TURBULL.2022v22n4.1
PRIDEAUX, B. – PING, Y. (2019): The disruptive potential of autonomous vehicles (Avs) on future low-carbon tourism mobility. Asia Pacific Journal of Tourism Research. 24(5). pp. 459–467. https://doi.org/10.1080/10941665.2019.1588138
RODAK, A. – JAMSON, S. – KRUSZEWSKI, M. – PEDZIERSKA, M. (2020): User requirements for autonomous vehicles – A comparative analysis of expert and non-expert-based approach. In: Proceedings of the AEIT International Conference of Electrical and Electronic Technologies for Automotive (AEIT AUTOMOTIVE). Turin, Italy. 18–20 November 2020.
SNEEGAS, G. – BECKNER S. – BRANNSTROM, C. – JEPSON, W. – LEE, K. – SEGHEZZO, L. (2021): Using Q-methodology in environmental sustainability research: A bibliometric analysis and systematic review. Ecological Economics. 180. 106864. https://doi.org/10.1016/j. ecolecon.2020.106864
SYAHRIVAR, J. – GYULAVÁRI, T. – JÁSZBERÉNYI, M. – ÁSVÁNYI, K. – KÖKÉNY, L. – CHAIRY, C. (2021): Surrendering personal control to automation: Appalling or appealing? Transportation research part F: traffic psychology and behaviour. 80. pp. 90–103. https://doi. org/10.1016/j.trf.2021.03.018
TUSSYADIAH, I. P. – ZACH, F. K. – WANG, J. (2017): Attitudes Toward Autonomous on Demand Mobility System: The Case of Self-Driving Taxi. In Information and Communication Technologies in Tourism. Proceedings of the International Conference in Rome, Italy. 24–26. January 2017. pp. 755–766.
WATTS, S. – STENNER, P. (2005): Doing Q methodology: theory, method and interpretation. Qualitative Research in Psychology. 2(1). pp. 67– 91. https://doi.org/10.1191/1478088705qp022oa
ZABALA, A. – SANDBROOK, C. – MUKHERJEE, N. (2018): When and how to use q methodology to understand perspectives in conservation research. Conservation Biology. 32(5). pp. 1185– 1194. https://doi.org/10.1111/cobi.13123
Internetes források
IRAWAN, N. – GEISLER, S. – PAWLOWSKI, J. M. (2019): Why Should the Qmethod be Integrated into the Design Science Research? A Systematic Mapping Study. https://aisel.aisnet.org/ scis2019/9/ Letöltve: 2023. május 30.
MOGG, T. (2018): Driverless pods could be used to ferry tourists around a U.K. national park. Digital Trends: Emerging Technologies. https://www. digitaltrends.com/cool-tech/driverless-podslake-district/ Letöltve: 2023. május 30.
PECORELLI, V. – RABBIOSI, C. (2013): Nonconventional tourism forms. A critical approach. Palma de Mallorca. https://www.albasud.org/ downloads/152.pdf Letöltve: 2023. május 30.
UNWTO (2010): International Recommendations for Tourism Statistics 2008. New York, UNWTO. https://unstats.un.org/unsd/publication/ seriesm/seriesm_83rev1e.pdf Letöltve: 2023. május 30.
VAN EXEL, J. – DE GRAAF, G. (2005): Q methodology: a sneak preview. 2005. http:// qmethod.org/articles/vanExel.pdf Letöltve: 2023. május 30.
