Marginal Utilities and Marginal Costs of Having Children
DOI:
https://doi.org/10.35551/PFQ_2019_4_5Keywords:
marginal utilities, marginal costs, contraception, fertility, human capital, J13, J22, J24Abstract
When families make decisions about having a child ex ante, they calculate with steeply decreasing marginal utilities. In other words, the 1st baby brings a huge amount of pleasure (utility), while the 2nd and further babies bring less and less utilities. Historically, it hasn’t always been this way: in poor societies, the main motive for having children was that children were able to work from a young age. Therefore, marginal utility decreased only slightly, to the point around the average utility. The social utility of having children only has a slight influence on families; however, every new child’s social utility is almost the same. This explains politicians’ intentions to encourage families to have more children. The final conclusion is that within the factors taken into consideration in the study, there is no equilibrium, and the observable trends will not result in a social optimum. Decreasing population and the aging of the society cannot be eliminated or significantly alleviated on national level, no matter the amount of money the government is willing to spend to take over some of the costs parents bear to have children.
References
Becker, G. s. (1981). A Treatise on the Family. Cambridge, Ma, Harvard university press
Becker, G. s. (1992). „The Economic Way of Looking at Life”, előadás a Nobel-díj átvétele alkalmából, december 9. https://www.nobelprize.org/uploads/2018/06/becker-lecture.pdf
Berde É., Kovács E. (2016). a svéd és a magyar termékenységi arányszám összehasonlítása, Közgazdasági Szemle, 63. évf. december, 1348–1374. oldal https://doi.org/10.18414/ksz.2016.12.1348
Demeny, p. (1987). Re-Linking Fertility Behavior and Economic security in Old age: a pronatalist Reform. Population and Development Review, Vol. 13, No. 1. pp. 128–132, Magyarul: Demény pál (2016). Népességpolitika a közjó szol-gálatában, Bp. KsH Népességtudományi Kutató-intézet, 67–72. oldal, https://doi.org/10.2307/1972124
Gál R. i. (2014). Kísérlet a gyermeknevelés- függő nyugdíjszabályokról szóló vita befolyásolására”, http://www.nepesedesikerekasztal.hu/in-dex.php?option=com_content&view=article&id= 16&fb_comment_id=668262849894174_686336 111420181
Ghaznavi, C., és szerzőtársai (2019). trends in heterosexual inexperience among young adults in Japan: analysis of national surveys, 1987–2015 BMC Public Health 19. sz. https://doi.org/10.1186/s12889-019-6677-5
Goldin, C., King, F. L. (2002). The power of the pill: Oral Contraceptives and Women’s Career and Marriage Decisions. Journal of Political Economy, Vol. 110. No. 4., pp. 730–770, https://doi.org/10.1086/340778
Holtzer p. (2012). Mikor lesz itt gyerek és nyugdíj? Ld. Kovács (2012) 133–135. oldal
Husz i. (2011). alacsony végzettség – sok gyerek? a magas termékenység néhány területi és etnikai as-pektusáról. Demográfia, 54. évf. 1. szám, 5–22. oldal
Ignits Gy., Kapitány B. (2006). a családtámogatások alakulása: Célok és eszközök”, Demográfia, 49. évf. 4. szám, 383–401.oldal
Kapelner Zs. (2019). szabad-e gyereket vállalni a klímaváltozás korában? https://qubit. hu/2019/04/14/szabad-e-gyereket-vallalni-a-klima valtozas-koraban
Koncz K. (2019). a gyermekvállalás társadalmi, gazdasági háttere. Magyar Tudomány, 8. sz. https://doi.org/10.1556/2065.180.2019.8.11
Kornai J. (1971). Anti-equilibrium. A gazdasági rendszerek elméleteiről és a kutatás feladatairól. Buda-pest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Kovács E. (szerk.) (2012). Nyugdíj és gyermek-vállalás. tanulmánykötet, Budapest, Gondolat Kiadó
Mészáros J. (2012). Be(fel)vezető. Gyermekvállalás és nyugdíjrendszerek. ld. Kovács (2012) 7–14. oldal
Mihályi D. (2019). Mit tegyünk, ha gyereket vállalunk a klímaváltozás korában? www. qubit.hu, május 3. https://qubit.hu/2019/05/03/mit-tegyunk-ha-mar-gyereket-vallaltunk-a-klimavaltozas-koraban
Mihályi p. (2012). Húsz érv a nyugdíj és a gyermekszám összekapcsolása ellen. Lásd: Kovács (2012) 144–162. oldal
Mihályi p. (2013). Kornai János anti-equilibriuma mint az evolúciós közgazdaságtan szellemi előfutára. Közgazdasági Szemle, 60. évf., március, 282–289. oldal
Mihályi p., Szelényi i. (2016). az egyenlőtlenségek valódi természetéről. Mozgó Világ, 42. évf. 11. sz., 3–12. oldal
Mink a. (1991). Kis magyar abortusztörténet. Beszélő, 48. sz., nov. 30. http://beszelo.c3.hu/print/5869
Németh p. (2016). Gyermekvállalási döntések és termékenységi idősorok 1970-tól 2011-ig. phD-értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Általános és Kvantitatív Közgazdaságtan Doktori iskola, https://doi.org/10.14267/phd.2016041
Németh p. (2017). a gyermekvállalási döntés életciklusmodellje Magyarországon. Hitelintézeti Szemle, 16. évf. 4. sz., 5–35. oldal, https://doi.org/10.25201/hsz.16.4.535
spéder Zs., Kapitány B. (2007). Gyermekek: Vágyak és tények. Dinamikus termékenységi elemzések. KsH Népességtudományi Kutatóintézet, Műhelyta-nulmányok 6.
Wynes, s., Kimberly, a. N. (2017). The climate mitigation gap: education and government recommendations miss the most effective individual actions. Environmental Research Letters, július 12. https://doi.org/10.1088/1748-9326/aa7541
Állami számvevőszék (2019). A családtámogatások rendszere Magyarországon, Budapest, ÁsZ
KiNCs (2019). A tervezett gyermekek számának alakulása a 2010-es években, Budapest: Kopp Mária in-tézet a népesedésért és a családokért. https://www. koppmariaintezet.hu/docs/KiNCs%20tervezett%20 gyermekek%20sz%C3%a1m%C3%a1nak%20 alakul%C3% a1sa%2020190211_v2.pdf
KsH (2019). Magyarország 2018, Budapest
Hétfa Kutatóintézet (2019). Evaluation of family policy measures and their impact on fertility, az Európai Bizottság Budapesti Képviselete megrendelésére készült tanulmány, szerző: szabó-Morvai Á. és munkatársai, Budapest. Hétfa Kutatóintézet, https://ec.europa.eu/hungary/sites/hungary/files/docs/hetfa_fertilitymodels_20190701.pdf
