A gyermekvállalás határhasznai és határköltségei
DOI:
https://doi.org/10.35551/PFQ_2019_4_5Kulcsszavak:
határhaszon, határköltség, fogamzásgátlás, termékenység, humán tőke, J13, J22, J24Absztrakt
Amikor a családok ex ante döntést hoznak a gyermekvállalásról akkor meredeken csökkenő határhaszonnal számolnak. Vagyis az 1. gyermek születése óriási boldogsággal (haszonnal) jár, ehhez képest a 2. és további gyermekek hasznossága csökken. Történelmileg ez nem volt mindig így: a szegény társadalmakban inkább az a megfontolás dominált, hogy a gyermekek már kiskorukban is tudnak dolgozni. Így a határhaszon alig-alig csökken, ott van az átlaghaszon környékén. A gyermekvállalás társadalmi haszna alig-alig befolyásolja a családokat, jóllehet minden egyes megszülető gyermek társadalmi hasznossága közel azonos. Ez magyarázza, hogy a politika formálói szeretnék a családokat minél több gyermek vállalására ösztönözni. Végkövetkeztetésünk az, hogy a tanulmányban figyelembe vett tényezők keretein belül nincs egyensúly, a stabil tendenciák nem vezetnek társadalmi optimumhoz. A népességfogyás és az elöregedés nemzeti keretek között nem szüntethető meg, sőt számottevően nem is enyhíthető, akármilyen nagy pénzösszeggel is próbálja az állam csökkenteni a gyermekvállalás egyéni költségeit.
Hivatkozások
Becker, G. s. (1981). A Treatise on the Family. Cambridge, Ma, Harvard university press
Becker, G. s. (1992). „The Economic Way of Looking at Life”, előadás a Nobel-díj átvétele alkalmából, december 9. https://www.nobelprize.org/uploads/2018/06/becker-lecture.pdf
Berde É., Kovács E. (2016). a svéd és a magyar termékenységi arányszám összehasonlítása, Közgazdasági Szemle, 63. évf. december, 1348–1374. oldal https://doi.org/10.18414/ksz.2016.12.1348
Demeny, p. (1987). Re-Linking Fertility Behavior and Economic security in Old age: a pronatalist Reform. Population and Development Review, Vol. 13, No. 1. pp. 128–132, Magyarul: Demény pál (2016). Népességpolitika a közjó szol-gálatában, Bp. KsH Népességtudományi Kutató-intézet, 67–72. oldal, https://doi.org/10.2307/1972124
Gál R. i. (2014). Kísérlet a gyermeknevelés- függő nyugdíjszabályokról szóló vita befolyásolására”, http://www.nepesedesikerekasztal.hu/in-dex.php?option=com_content&view=article&id= 16&fb_comment_id=668262849894174_686336 111420181
Ghaznavi, C., és szerzőtársai (2019). trends in heterosexual inexperience among young adults in Japan: analysis of national surveys, 1987–2015 BMC Public Health 19. sz. https://doi.org/10.1186/s12889-019-6677-5
Goldin, C., King, F. L. (2002). The power of the pill: Oral Contraceptives and Women’s Career and Marriage Decisions. Journal of Political Economy, Vol. 110. No. 4., pp. 730–770, https://doi.org/10.1086/340778
Holtzer p. (2012). Mikor lesz itt gyerek és nyugdíj? Ld. Kovács (2012) 133–135. oldal
Husz i. (2011). alacsony végzettség – sok gyerek? a magas termékenység néhány területi és etnikai as-pektusáról. Demográfia, 54. évf. 1. szám, 5–22. oldal
Ignits Gy., Kapitány B. (2006). a családtámogatások alakulása: Célok és eszközök”, Demográfia, 49. évf. 4. szám, 383–401.oldal
Kapelner Zs. (2019). szabad-e gyereket vállalni a klímaváltozás korában? https://qubit. hu/2019/04/14/szabad-e-gyereket-vallalni-a-klima valtozas-koraban
Koncz K. (2019). a gyermekvállalás társadalmi, gazdasági háttere. Magyar Tudomány, 8. sz. https://doi.org/10.1556/2065.180.2019.8.11
Kornai J. (1971). Anti-equilibrium. A gazdasági rendszerek elméleteiről és a kutatás feladatairól. Buda-pest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Kovács E. (szerk.) (2012). Nyugdíj és gyermek-vállalás. tanulmánykötet, Budapest, Gondolat Kiadó
Mészáros J. (2012). Be(fel)vezető. Gyermekvállalás és nyugdíjrendszerek. ld. Kovács (2012) 7–14. oldal
Mihályi D. (2019). Mit tegyünk, ha gyereket vállalunk a klímaváltozás korában? www. qubit.hu, május 3. https://qubit.hu/2019/05/03/mit-tegyunk-ha-mar-gyereket-vallaltunk-a-klimavaltozas-koraban
Mihályi p. (2012). Húsz érv a nyugdíj és a gyermekszám összekapcsolása ellen. Lásd: Kovács (2012) 144–162. oldal
Mihályi p. (2013). Kornai János anti-equilibriuma mint az evolúciós közgazdaságtan szellemi előfutára. Közgazdasági Szemle, 60. évf., március, 282–289. oldal
Mihályi p., Szelényi i. (2016). az egyenlőtlenségek valódi természetéről. Mozgó Világ, 42. évf. 11. sz., 3–12. oldal
Mink a. (1991). Kis magyar abortusztörténet. Beszélő, 48. sz., nov. 30. http://beszelo.c3.hu/print/5869
Németh p. (2016). Gyermekvállalási döntések és termékenységi idősorok 1970-tól 2011-ig. phD-értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Általános és Kvantitatív Közgazdaságtan Doktori iskola, https://doi.org/10.14267/phd.2016041
Németh p. (2017). a gyermekvállalási döntés életciklusmodellje Magyarországon. Hitelintézeti Szemle, 16. évf. 4. sz., 5–35. oldal, https://doi.org/10.25201/hsz.16.4.535
spéder Zs., Kapitány B. (2007). Gyermekek: Vágyak és tények. Dinamikus termékenységi elemzések. KsH Népességtudományi Kutatóintézet, Műhelyta-nulmányok 6.
Wynes, s., Kimberly, a. N. (2017). The climate mitigation gap: education and government recommendations miss the most effective individual actions. Environmental Research Letters, július 12. https://doi.org/10.1088/1748-9326/aa7541
Állami számvevőszék (2019). A családtámogatások rendszere Magyarországon, Budapest, ÁsZ
KiNCs (2019). A tervezett gyermekek számának alakulása a 2010-es években, Budapest: Kopp Mária in-tézet a népesedésért és a családokért. https://www. koppmariaintezet.hu/docs/KiNCs%20tervezett%20 gyermekek%20sz%C3%a1m%C3%a1nak%20 alakul%C3% a1sa%2020190211_v2.pdf
KsH (2019). Magyarország 2018, Budapest
Hétfa Kutatóintézet (2019). Evaluation of family policy measures and their impact on fertility, az Európai Bizottság Budapesti Képviselete megrendelésére készült tanulmány, szerző: szabó-Morvai Á. és munkatársai, Budapest. Hétfa Kutatóintézet, https://ec.europa.eu/hungary/sites/hungary/files/docs/hetfa_fertilitymodels_20190701.pdf
