Kiüresedett hagyomány vagy a hagyomány reménye? – Gondolatok egyházról, alkotmányról, emberi jogokról

Absztrakt

Az alábbi eszmefuttatásban azt vizsgálom, hogy az emberi jogok rendszere miként viszonyul tágabb értelemben az európai kultúrához, sőt, még tovább lépve, az úgynevezett európai kultúra mennyiben keresztényi. Ennek alapján új választ látok lehetségesnek a keresztény egyházak részéről az emberi jogok egyes erőteljesen körvonalazódó problémáira. A komolyan vett keresztényi, keresztény egyházi társadalmi gondolkodás kívánatos reneszánsza a jövő nagy lehetősége.

Még tovább lépve, ez a vizsgálódás érinti az egyház tényleges és lehetséges szerepét a modern társadalomban, s e kérdést tárgyalva nem kerülhető meg, hogy ki és milyen minőségben szól hozzá a témához. Egyrészt az egyház és a keresztény műveltségű, keresztény értékrendű, sőt, keresztény értékrend szerint élő emberek köre nem feltétlenül fedi egymást, s tovább árnyalható a kép a vallásukat gyakorló, illetve a hívő emberek körének elválasztásával. Másrészt – mint az emberiség egésze és minden intézménye – a keresztény egyház szervezete is a történelem alanya. Számtalan funkciót, feladatot teljesített már a történelem során, többé-kevésbé eredményesen, változó mértékben elismerten, illetve többé-kevésbé vitatott módon. Számunkra, mai emberek számára az egyház időtlensége mellett aktuális léte, szerepe, lehetséges szerepe kiemelkedően fontos kérdés. Egészen sajátos, de napjainkban különösen felértékelődő szempont az, hogy a kereszténység erkölcsi tanításának alaptételei hosszú távon miféle társadalmi intézmények kialakulását ösztönözték.