Infláció és pénzügyeink

Absztrakt

A cikk a közelmúltban fellángolt inflációs vitával foglalkozik. Célja az, hogy egyrészt megállapítsa, melyek voltak a hazai inflációt kiváltó okok, és rangsorolja azokat. Másrészt azt vizsgálja, hogy a monetáris politika viszonylag egyszerű eszközei alkalmasak-e az infláció leszorítására. Módszere a témában megjelent cikkek, nyilatkozatok és a KSH évkönyvek adatainak elemzése. Arra az eredményre jut, hogy a hazai inflációnak több külső és belső oka volt; fedezetlen vásárlóerő-kibocsátás – főleg a Covid- járvány idején – a háború miatti energiaár-drágulás, a brüsszeli pénzvisszatartás, az alkalmazott monetáris politikai lépések inadekvát időzítése, a fizetési mérleg helyzet és árfolyam-alakulás közvetlen és közvetett visszahatása, a megöröklött adósságterhek külső finanszírozásának szükséglete, a korábban keletkezett béraránytalanságok felhalmozódása, a választott, forgalmi adókra nagy súllyal támaszkodó adópolitika. Következtetése az, hogy egy kis, nyílt gazdaság pusztán autonom monetáris politikával aligha tudja kezelni a z infláció leszorítását, monetáris politikája nem tud elszakadni az eladósodás miatt a nemzetközi pénzpiacok tendenciáitól. A döntően áfa alapú költségvetési bevételi politikát célszerű lenne egy arányosabb – és progresszívebb – jövedelemadó politikával számoló, kombináló strukturáltabb politikával felváltani.