A családi kedvezmény megosztásának jellemzői és a megosztást választók stratégiái
DOI:
https://doi.org/10.35551/PFQ_2023_2_1Kulcsszavak:
személyi jövedelemadó, családi kedvezmény megosztása, háztartáson belüli elosztás, H24, H31, D13, D90Absztrakt
A tanulmányban a személyi jövedelemadóztatásban a gyermekek után igénybe vehető családi kedvezmény megosztására vonatkozó adatokat és a kedvezményt megosztók stratégiáit vizsgáltuk. Arra kerestük a választ, hogy a családi kedvezményt megosztó párok milyen elvek alapján és milyen arányban osztják meg azt egymással, növelve vagy csökkentve a másik pénzügyi mozgásterét. Vizsgálatainkban a családi kedvezményt igénybevevőkre vonatkozó, a személyi jövedelemadó-bevallásokból származó ezer fős minta általános jellegű elemzéséből kiindulva a családi kedvezményt teljes mértékben érvényesítők egyre részletesebb adatainak vizsgálatát végeztük el. Ennek során elméleti stratégiákat állítottunk fel a kedvezmény lehetséges megosztási módjainak elemzéséhez annak érdekében, hogy azoknak a valós adatokkal való egyezőségét vizsgáljuk. A legnagyobb arányban beazonosítható megosztási stratégia a családi kedvezmény családtagok általi 50-50%-ban történő érvényesítése volt, melyet elsősorban a kétgyermekesek igénybevételi preferenciái befolyásoltak. A családi kedvezményt teljes egészében igénybe vevő családok több mint felénél azonosítottuk be valamelyik elméleti döntési stratégiát. Megállapítottuk, hogy a fele-fele arányban történő igénybevételt követően a három- vagy többgyermekesek hatására az apai igénybevétel preferálása kissé erősebb az anyainál – mely a konkrét stratégiával be nem azonosított esetekre is jellemző. Az apai igénybevétel előnyben részesítése mögött nagyobb arányban áll az az elgondolás, miszerint az vegye igénybe a kedvezményt, akinek nagyobb az adóalapja, az anyaira viszont ez nem jellemző. Megállapításaink szerint a családok vélhetően legtöbbször a legegyszerűbben meghozható, még racionálisnak tekinthető megoldás mellett döntenek a családi kedvezmény megosztása során, mely döntés a gyermekek száma szerint differenciált.
Hivatkozások
Adema, W. (2012). Setting the scene: The mix of family policy objectives and packages across the OECD. (Megfelelő környezet megteremtése: családpolitikai célok és csomagok az OECD-országokban), Children and Youth Services Review, 34(3), pp 487-498. https://doi.org/10.1016/j.childyouth.2011.10.007
Banyár, J., Németh, Gy. (ed.) (2020). Nyugdíj és gyermekvállalás 2.0. Nyugdíjreform elképzelések. Konferenciakötet. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020.
Botos, K. (2019). Beszámoló a Nyugdíj és gyermek 2.0 konferenciáról. Hitelintézeti Szemle, 18(3), pp. 158-163.
Borbély, Sz. (2011). A nemek egyenlőségének érvényesülése a magyar adó- és társadalombiztosítási rendszerekben, a foglalkoztatáspolitikában és hatásuk a nők foglalkoztatására. In: Nagy, I., Pongrácz T. (ed): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2011. TÁRKI - Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Budapest, 2011, pp. 132-155.
Garfinkel, I., Sariscsany, L., Ananat, E., Collyer, S. M., Hartley, R. P., Wang, B., Wimer, C. (2022). The Benefits and Costs of a U.S. Child Allowance. NBER Working Paper Series, Working Paper 29854, National Bureau of Economic Research, March 2022. https://doi.org/10.3386/w29854
Gábos, A. (2005). A magyar családtámogatási rendszer termékenységi hatásai. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék, 2005.
Gábos, A., Tóth, I. Gy. (2000). A gyermekvállalás támogatásának gazdasági motívumai és hatásai. Századvég, 2000/4. pp 77-114. http://www.c3.hu/scripta/szazadveg/19/gabtort.htm#fn0
Giday, A. (2012). Életciklus-szemlélet és a társadalombiztosítás bevételei. Polgári Szemle. 8(3‑6), pp. 165–181.
Grow, A., Van Bavel, J. (2020). The Gender Cliff in the Relative Contribution to the Household Income: Insights from Modelling Marriage Markets in 27 European Countries. Eur J Population 36, pp. 711–733 (2020). https://doi.org/10.1007/s10680-019-09547-8
Klesment, M., Van Bavel, J. (2022). Women’s Relative Resources and Couples’ Gender Balance in Financial Decision-Making. European Sociological Review, 38(5), October 2022, pp. 739–753. https://doi.org/10.1093/esr/jcac019
Lentner, Cs., Horbulák, Zs. (2021). A gyermekvállalási és családtámogatási rendszer egyes állampénzügyi szegmensei Szlovákiában. Pénzügyi Szemle 66(4), pp 494-512. https://doi.org/10.35551/PSZ_2021_4_2
Mihályi P. (2019). A gyermekvállalás határhasznai és határköltségei. Pénzügyi Szemle, 64(4), pp 554-569. https://doi.org/10.35551/PSZ_2019_4_5
Pepin, J. R., Cohen, P. N. (2021). Nation-Level Gender Inequality and Couples’ Income Arrangements. J Fam Econ Issues, 2021 Mar 42(1), pp 13-28. https://doi.org/10.1007/s10834-020-09717-5
Sági, J. – Tatay, T. – Lentner, Cs. – Neumanné Virág, I. (2017). A család- és otthonteremtési adókedvezmények, illetve támogatások egyes hatásai. Pénzügyi Szemle, 62(2), pp 173-189.
Slotwinski, M., Roth, A. (2020). Gender Norms and Income Misreporting within Households. ZEW - Centre for European Economic Research Discussion Paper, 20-001. http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.3527342
