Projektmódszertanok mikroszintű vizsgálata a felsőoktatásban

Absztrakt

A projektalapú oktatás kulcsszerepet játszik a 21. századi munkaerőpiacon elvárt készségek fejlesztésében. A mesterséges intelligencia megjelenésével a projektmenedzsment jelentősége tovább növekedett, főleg olyan kompetenciák tekintetében, mint a rendszerszemlélet és a komplex problémák átlátása. Jelen tanulmány egy felsőoktatási kurzus keretében végzett összehasonlító elemzés eredményeit ismerteti, amely a hagyományos (vízesés modell) és az agilis (Scrum) projektmódszertan alkalmazásának sajátosságait vizsgálja. A kontrollált tanórai környezet lehetőséget biztosít a két megközelítés mikroszintű, kvantitatív és kvalitatív értékelésére. Az esethez kapcsolódó adatgyűjtés Lime Survey kérdőívek segítségével valósult meg a Pécsi Tudományegyetem két karán (KTK és TTK), valamint kiegészült a hallgatói visszajelző levelek („Love & Breakup Letter”) szövegbányászati elemzésével. A kombinált módszertan lehetővé tette a hallgatói tapasztalatok és készségfejlődés komplex vizsgálatát. Az előzetes eredmények alapján a Scrum és a hagyományos módszertan hasonló tényezők mentén határozza meg a projektsiker megítélését, de eltérő súlyokkal és hangsúlyokkal. A kvantitatív és szövegbányászati elemzések egyaránt arra utalnak, hogy az agilis keret inkább az élményszerű, együttműködésre építő készségek fejlesztését támogatja, míg a hagyományos keret a szervezési és folyamatkezelési kompetenciákat helyezi előtérbe. A kutatás gazdasági értelmezése szerint azok a projektmódszerek tekinthetők fenntarthatóbbnak és hatékonyabbnak, amelyek egyrészt optimálisan használják az oktatási erőforrásokat, másrészt piacképes, hosszú távon is hasznosítható készségeket fejlesztenek. A vizsgálat eredményei így hozzájárulhatnak olyan gyakorlatias, „AI-álló” oktatási stratégiák kialakításához, amelyek elősegítik a felsőoktatás alkalmazkodását a munkaerőpiac folyamatosan változó igényeihez.